You are currently browsing the tag archive for the ‘Yucatán’ tag.

Méridától fájó szívvel búcsúztam, azt hiszem bármennyi estét el tudnék a főterén üldögélve tölteni. Dehát szorított az idő, menni kellett tovább Cancúnba. Előzetesen azt mondták nekem, hogy Cancún az nem is Mexikó, hanem sokkal inkább már az USA. Hát, én nem tudom, hogy Mexikó-e, vagy USA, de számomra leginkább egy büdös nagy semminek tűnt, és komolyan mondom, hogy fogalmam sincs miért van ennyire felkapva. Ok, én tényleg nem vagyok az a “beach-boy” típusú emberke (nagyon nem), ha nekem valaki lelkendezve mutat egy gyönyörű, homokos tengerpartot, akkor először is megkérdezem, hogy hol van itt az árnyék, majd másodszor, hogy mit lehet itt csinálni. Ezek alapján igazából nem is értem, hogy minek mentem Cancúnba…utólag nézve meglehetősen fölösleges egy látogatás volt. Persze attól függetlenül, hogy a tenger (és a vele kapcsolatos tevékenységek) szerelmeseinek paradicsomáról beszélünk, még lehetett volna például szép. De a hotel-zóna szívében lévő strandlátogatás során sokminden eszembe jutott, csak az nem, hogy ez milyen szép. Bazinagy betonhodályok sorakoztak egymás után a parton, sehol semmi zöld, és egyltalán semmi, ami egy kis hangulatot tudna csempészni a nyomasztó tájba…

Persze én se voltam már a lelkesedésem csúcsán (az valahol Palenque környékén volt), elegem volt a hoznak-visznek-mindent alámpakolnak-terelgetnek mint a birkát típusú turistáskodásból, meg a sok jövés-menésben azért el is fáradtam. Szóval igazából főleg izomból semmittevéssel töltöttem itt a napjaim. Egyik este azért a sportelvonási tüneteimet csillapítva lefutottam a legközelebbi strandig, fürödtem egyet, majd hazafutottam. Ez pl kifejezetten jól esett. 🙂 Örömömet mondjuk kissé csökkentette, hogy odafelé láttam egy futóverseny reklámját. “Jé, de jó, futóverseny lesz! Mikor? Ma reggel… Ó, hogy az a…” Szóval így nem vettem részt Cancúnban futóversenyen. Cserébe másnapra végre jött egy kis hidegfront felhőkkel, meg esővel, ami már számomra is megfelelő körülményeket biztosított egy kis strandolásra… 😀 (Értsd: nem égtem porrá 3 másodperc alatt a tűző napon…) Szintén a pozitív cancúni pillanatok közé lehet sorolni, amikor egy ottani magyar étteremben 1 hónap után végre magyarul rendelhettem kaját – a pincérlány nem kis csodálkozására. 😀 (Amúgy brutális adagot mértek, alig bírtam magamba tuszkolni, és hazafelé gurulnom kellett…) Ezen kívül buszról láttam egy bárt, ami azt hirdeti magárol, hogy ott forgatták a Tom Cruise féle Cocktail című filmet. Nem néztem utána…

Összességében Cancún nekem egy eléggé jellegtelen város benyomását keltette, még annak ellenére is, hogy a szállásom véletlenül pont egy kifejzetten hangulatos részen volt. De nem hiszem, hogy valaha is visszavágynék ide…komolyan mondom, ha már strandolás, akkor a Balaton százszor leveri Cancúnt… 🙂

Cancúnból Mexikóvárosba repülve azon röhögtem, hogy két ember úgy szállt fel a gépre, hogy nem is arra a járatra szólt a jegyük, és utólag le lettek szállítva… Értitek, annyira laza volt az ellenőrzés, hogy fel tudtak szállni egy gépre, amire nincs is jegyük… 😀 Másrészt meg a legénygség rendkívül ráérős készülődését látva egyből beugrottak az európai fapadosok, amik közül hatékonyságban külön kiemelkedik a Ryanair. Ott szinte szó szerint percek alatt a helyére rugdosnak mindent és mindenkit, és már indul is a gép… 🙂 Másrészt a Mexikóváros fölött terjengő szürke szomgfelhő valami egészen megdöbbentő volt… Látszódott egy határozott vonal fentről, ami fölött már fehérek voltak a felhők, viszont a vonal alatt minden szürke volt. Pontosan tudom, hogy a Hármashatár-hegyről nézve Budapestnek is van egyfajta aurája, de az össze nem hasonlítható a mexikóvárosi szmoggal…

Az utolsó napomon már ismerősként üdvözölhettem Mexikóvárost, és annak egyedi hangulatát, a belváros zsúfolt utcáit, a forgatagot, a jellegzetes épületeket…a Bellas Artes előtt sétálgatva, valamint az Alameda hangulatos sétányán lófrálva kissé szentimentális érzések kerítettek hatalmukba, ahogy véggigondoltam az elmúlt egy hónap eseményeit. Akárhogy is veszem, Mexikó már kitörölhetetlenül a részemmé vált…

Zárszóként…korábban mindig úgy képzeltem el, hogy az amerikai kontinensre lépni valami egészen különleges élmény lesz…és valóban, az első napok során egy teljesen új világban találtam magam…el kellett telnie egy kis időnek, amíg a szemem elkezdett hozzászokni az itteni dolgokhoz, és már nem csodálkoztam rá minden apróságra. Azonban a katarzis élmény valahogy mégis elmaradt. Talán majd egyszer egy másik dél-amerikai ország meg tudja adni… Hogy összességében milyen élmény volt Mexikó? Fura. Nagyon fura. 🙂 Néhány problémámat azt hiszem nagyon pontosan megfogalmaztam, és ezeket az elveket a későbbi utazásaim során be is fogom tartani. Való igaz, ennyi rendelkezésre álló időből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, de sajnos az ehhez szükséges igazi lelkesedés csak esetenként volt adott. Talán érdemtelenül sok időt töltöttem Mexikóvárosban, talán Palenque-ben maradhattam volna tovább, talán nem kellett volna elmenni Cancúnba… Utólag persze mindig okosabb az ember. Valójában azonban két dolog hiányzott ahhoz, hogy ez a túra egy igazán elsőrangú vakáció legyen. Az egyik a társaság, a másik  a sport. Nem titok, hogy az utazásaim 90%-a valamilyen sportturisztikai célt szokott szolgálni…egy hegymászás/bringaverseny/bringatúra köré szoktam alapvetően szervezni mindent. És ez sajnos itt is nagyon hiányzott. A másik dolog, hogy végérvényesen rájöttem, hogy nem szeretek egyedül utazni. Arra pl amit a Bede Márton csinál Dél-Amerikában – hogy több mint másfél éve utazgat egyedül – teljességgel képtelen lennék. Már egy hónap alatt is eljutottam arra szintre, hogy fárasztottak a pár órás “barátságok”, a folyton ismétlődő témák (honnan jöttél, meddig maradsz, mit láttál), amik után általában meg is hal a beszélgetés… De persze ezek mind az én nagyon speciális problémáim…és összességében azért ha végigpörgetem a képeket magam előtt, és belegondolok, hogy mindezek helyett akár egy szürke budapesti irodában üldögélve is tölthettem volna a márciust, akkor azért annyira nem bánkódom, hogy eljöttem… 🙂

IMG_8362

IMG_8364

IMG_8365

IMG_8366

IMG_8368

IMG_8370

IMG_8372

IMG_8374

IMG_8378

IMG_8380

IMG_8382

IMG_8384

2013-03-26 09.30.18

2013-03-26 09.31.30

2013-03-26 10.55.06

IMG_8388

IMG_8394

IMG_8396

Advertisements

A következő állomás a Yucatán államban fekvő Mérida volt, ami egy újabb cirka 8 órás buszozást jelentett. Apropó buszozás…említettem már a legviccesebb buszejegyvásárlásomat? Még San Crsitóbalban volt, amikor az óra 15-kor induló buszra óra 20-kor vettem jegyet, és olyan bő 30-kor már el is indultunk… 😀

Palenque-vel együtt tehát magam mögött hagytam a hegyeket és az őserdőt…szép lassan leértünk a síkvidékre, ahol alapvetően változott meg a táj jellege: mintha az Alföldön lettem volna, csak a növényzet volt kicsit más…helyenként már az erdők is pálmafálból álltak. Egy rövidebb szakaszon az autópálya közvetlenül a Mexikói öböl mentén haladt a tengerparton, de ez korántsem volt olyan lenyűgöző látvány, mint amilyen jól hangzik.

Mérida külvárosán keresztülhaladva már előre fintorogtam, hogy ismét megérkeztem egy nagyszerű putriba, de később szerencsére kellemesen csalódtam. Sőt, az egészen zseniális főtérnek köszönhetően valójában ki kellett hogy osszam a ‘Mexikó legjobb belvárosa’ címet Méridának. Míg Palenque városa egy klasszikus turistaközpont, addig Mérida nagyjából ideális arányban ötvözi a mexikói jellemzőket, és a turisták miatt elengedhetetlen rendezettséget. A belváros nem volt túlzsúfolt, de kellően nyüzsgő ahhoz, hogy az ember érezze ahogy lüktet benne az élet, és turista is csak pont annyi volt, ami még nem zavaró. A főterénél pedig hirtelen nem is tudom, hogy tudok-e jobbat a műfajban. Rengteg fa, árnyék, pad, rikácsoló madarak sokasága, körben remek épületek templommal, városházával, sok ember…igazi találkozópont, nagyon tetszett. Ezen kívül bizonyos belvárosi utcákat este háromnegyed 9 körül lezárták az autók elől, így az éttermek ki tudták pakolni az asztalaikat, ezzel gyakorlatilag sétálóutcává alakítva az adott utcát.

A hotelben egy nagyon kedves öregúr fogadott a recepción, aki egyből megemlítette, hogy van másnapra Chichén Itzá túr-juk. Végülis tulajdonképpen a Chichén Itzá miatt érkeztem Méridába, így gyenge voltam, és elcsábultam. Ezzel végérvényesen, és visszavonhatatlanul megszűntem felfedező-kalandornak lenni, és teljesen átmentem turistába. Hiába, az a fránya kényelem…

A befizetett túrához automatikusan járt vezető is, aki ezúttal egy nagyon szigorú öreg bácsi volt, aki már a kisbuszban elkezdte magát rendkívüli tudálékossággal előadni az aznapi programról. A csapat mexikóiakból, egy brazil és egy amerikai párból állt. Nem volt kedvem kirekeszteni magam az alapvetően spanyolajkú társaságból, így nagyon látványosan mindent megértettem, amit a túravezető bácsi mondott spanyolul – pedig először természetesen még angolul beszélt hozzám. Hamar tisztáztuk a helyzetet, hogy igazából értem, hogy mit beszél spanyolul…ezzel magukra is hagytam szegény amcsikat a nyelvi magányukkal. 😀

A Chichén Itzá számomra igazából nagy meglepetéssel nem szolgált, valahogy a kopár környzet miatt sejtettem, hogy nem ez lesz a kedvenc látnivalóm Mexikóban. A másik probléma az volt, hogy szigorú túravezető bácsi hangját szabadtéren elvitte a cica, és míg a kisbuszban a mondanivalójának a közel 100 %-a átjött, addig szabadtéren erősen fülelnem kellett, hogy ennek a töredékét megértsem.

Néhány érdekesebb dolog, amit mondott, és most hirtelen eszembe jutott: Chichén Itzá-ban található az egyik legnagyobb labdajáték pálya, a pályát körülvevő falak pedig úgy vannak megépítve, hogy egyedi akkusztikát biztosítsanak, ami által többszörös visszhang képződik. Többször kihangsúlyozta, hogy a nagy piramisra nem lehet fölmenni. Egyrészt az állagmegőrzés miatt, másrészt pedig sok baleset is volt, köztük halálosak is. (Mondjuk na, ez azért Darwin díjas…) Ezen kívül van valami jaguárszobor (szent állat volt) a piramis belsejében, amit szintén nem lehet megnézni, de ő gyerekkorában még járt bent. Mutogatott képeket a terület felfedezésének idejéből, amikor a nagy piramist még belepte a gaz, és a terület se volt ennyire rendezett. Kicsit nosztalgiázott, hogy annak idején itt még látott állatokat: békát, kígyót, nyulat, pókot, stb…ma meg már csak embereket lát. Elmagyarázta a maja naptárat, volt némi számmisztika a nagy piramissal kapcsolatban… (Pl összesen pont 365 lépcső van rajta, meg voltak egyéb – a maja naptárral kapcsolatos – összefüggések is.) Elmondta, hogy 20-as számrendszerük volt, merthogy a lábujjaikat is használták a számoláshoz, nem csak a kezüket, valamint feltalálták a nullát.

A Chichén Itzá romvárosában való pörzsölődés után átvittek minket egy közeli cenote-hoz kicsit felüdülni. A cenote egy ilyen természetes kút-szerűség, a maják bizonyos esetekben szent helyként is használták. Lehett volna fürödni, ha előző este a portásbácsi nem felejti el megemlíteni, hogy lesz ilyen program is, vagy ha megnézem a cetlit, amit adott… 🙂 Amúgy jól nézett ki, és hát abban tényleg igaza volt a túravezető bácsinak, hogy ilyet nem lát minden nap az ember. Én legalábbis biztos nem. 🙂

Ezután már csak a közös ebéd maradt hátra, ahol egész mexikói utazásom legviccesebb beszélgetését folytattam a brazil párral. A kettejük közül a fickó tudott valamennyire spanyolul, a nő viszont nem izgatta magát, és full portugálul tolta a sódert. Namármost ez a mexikóiaknak nem okozott olyan nagy gondot, mert láthatóan egész jól megértették, meg a brazilok is a spanyolt…viszont nekem ez azért nem ment ilyen könnyen. Szóval úgy nézett ki az egész, hogy a nő kérdezett valamit portugálul, amiből vagy sikerült elkapni egy ismerősen hangzó kulcsszót, vagy nem, de inkább nem, majd szépen visszakérdeztem, hogy “Hogyan?”. Erre a fickó elkezdett fordítani…azaz leginkább portugál mondatokba ágyazott spanyol szavakat mondott portugál kiejtéssel… Aztán ha már kicsit sejtettem, hogy mi lehet a kérdés, akkor válaszoltam szépen spanyolul. Szóval valami egészen elképeszteően vicces volt… 😀 Mondjuk az tény, hogy messzire nem jutottunk ezzel a módszerrel… 😀 Hiába, van még mit csiszolnom a (nem létező) portugál tudásomon…

IMG_8263

IMG_8264

2013-03-21 17.51.56

IMG_8267

IMG_8272

IMG_8276

IMG_8277

IMG_8278

IMG_8281

IMG_8282

IMG_8283

IMG_8284

IMG_8291

IMG_8292

IMG_8294

IMG_8295

IMG_8297

IMG_8300

IMG_8301

IMG_8304

IMG_8305

IMG_8306

IMG_8312

IMG_8313

IMG_8314

IMG_8315

IMG_8316

IMG_8319

IMG_8322

IMG_8324

IMG_8328

IMG_8330

IMG_8331

IMG_8334

IMG_8337

IMG_8339

IMG_8341

IMG_8345

IMG_8352

IMG_8356

IMG_8359

Categories

Advertisements