You are currently browsing the tag archive for the ‘Városnézés’ tag.

Cristo Rey

Lisszabon belvárosával majdnem szemben, a Tejo folyó déli oldalán található a Cristo Rey, ami nem más, mint egy Krisztus szobor, amit a riói hasonló jellegű alkotás ihletett. A szobor talpazatául szolgáló betonoszlopkban lift működik, így egyben kilátóként is szolgál az építmény. Nagyjából itt sikerült végre megértenem Lisszabon topográfiáját, miután innen szépen átlátni a környéket. 🙂 A kilátóból látszik az egyik legjobban a Vasco da Gama híd is, ami a folyó által kialakított belső öblöt szeli át, és 17 km-es hosszával Európa leghosszabb hídja.

  • Ponte 25 de Abril (Április 25-e híd)

    A Cristo Rey-nek helyet adó parkból – ami egy magasabb partszakaszon van – szép kilátás nyílik az Április 25-e hídra, ami szakasztott úgy néz ki, mint a Golden Gate. Azon poénkodtunk, hogy simán be tudnánk adni, hogy San Franciscóban voltunk, és nem Lisszabonban. 🙂

  • Naplemente

    A kéthetes út alatt látott néhány nem gyenge naplemente közül az alábbit konkrétan a szállásunkkként funkcionáló apartman konyhájából lőttem.

    Advertisements

    A történelmi belvárostól keletre, az 1998-as világkiállításra épült részen, a Parque das Nações-ben (Nemzetek Parkja) található a lisszaboni óceánárium, amit mindenképpen érdemes meglátogatni. Nagyon átgondolt kialakítással rendelkezik, ami maximálisan a látványt szolgálja. Középen egy hatalmas akvárium helyezkedik el, amit körben kisebb medencék vesznek körül. Az akváriumok, medencék oldalfalai mindenhol üvegből készültek, az épület pedig több szintes, így különböző nézőpontokból tekinthetjük meg ugyanazt a területet. Például az egyik teremben pingvineket lehet látni, amint ülnek a sziklákon, és néha belecsobbanak vízbe, majd eltűnnek a felszín alatt. Egy szinttel lejjebb az üvegfalak mögül ugyanez a jelenet már a víz felszíne alatti szemszögből tárul elénk, és láthatjuk milyen ügyesen úsznak a pingvinek. 🙂

    A leglátványosabb rész azonban a központi akvárium, amit órákig el lehet nézegetni. Szezánciós élmény látni, amint a nagy cápák ott úsznak el az ember orra előtt karnyújtásnyira, vagy ahogy a hatalmas ördögrája lassan és méltóságteljesen repül a víz alatt.

    Persze a nagy akváriumon kívül is van bőven látnivaló. Ott van például a lusta tengeri vidra, amelyik lazán hanyattfekszik a vízen, és halálos nyugalommal majszolja valamilyen növénynek a leveleit. Ezen kívül van polip, mindenféle szines tengeri herkentyű, bazinagy tengeri rák…

    Lehetne még sorolni, de valójában se a szöveg, se a képek nem tudják átadni teljes mértékben az élményt. Ezt látni kell! 🙂

    Képes felsorolás következik némi kommentárral a jellegzetesebb helyekről, ahol voltunk.

    Praça do Comércio

    Ez egy igen hangulatos tér közvetlenül az öböl partján. Remek kilátás van innen a Cristo Rey-re és az Április 25-e hídra. Az esti órákban, amikor már lement nap, különösen népszerű, sokan jönnek ide ki csak úgy üldögélni, és bámészkodni. Egy lépcsősoron akár még a vízbe is besétálhatunk… 🙂

  • Castelo de São Jorge

    A legmagasabb dombon áll a Szent György Vár, amiről – mint Lisszabonban oly gyakran – kiváló panoráma nyílik az alattunk elterülő városra.

  • Elevador de Santa Justa

    Ez egy nagyon érdekes része Lisszabonnak. Gyakorlatilag egy lifttel egybeépített kilátótól van szó, ami amelett, hogy szép kilátást biztosít a várra, rendelkezik egy különös funkcióval. A lift – illetve a kilátó – egy híddal van összekötve, ami átvezet a szintén egy dombra épült Bairro Alto-ba (Felsőváros), a szórakozónegyedbe. Trükkös! 🙂 (Ja, amúgy magát a liftet elfelejtettem lefényképezni. 🙂 Cserébe itt egy link: Elevador de Santa Justa)

  • Bairro Alto

    A bulinegyed. Tele bárokkal, ilyen-olyan kiülős-beülős helyekkel, és este hatalmas nyüzsgéssel, pezsgéssel, van itt minden, mint a bazárban. Ami érdekes, hogy mivel a bárok belső kapacitása véges, emiatt a tömeg nagyobb része az utcára szorul, és a járdaszegélyen ülve iszogatja a különböző színes italokat… (A képen egy “kultúráltabb” rész látható, ahol inkább az éttermek dominálnak.)

    Annak aki hozzám hasonlóan csak aludni járt földrajz órákra mesélnék egy kicsit Lisszabon fekvéséről, ugyanis nagyon érdékes. Bár megjegyzem nem hinném, hogy a köziépiskolai földrajz tananyag túl sokat foglalkozna Lisszabon fekvésével, vagy más érdekes dolgokkal, emlékeim szerint mindig csak a szénbányászatról meg a textiliparról volt szó…persze lehet, hogy tévedek.

    Szóval a portugál főváros a Tejo folyó torkolatánál fekszik az Atlanti Óceán partján. A folyó közvetlenül az Óceán előtt egy belső öböllé szélesedik, így Lisszabonban szinte minden magasabb helyről láthatunk valamilyen víztükröt. Amikor először szembetaláltam magam a város egyik dombjáról elém táruló látképpel, nem is tudtam, hogy most éppen melyik vízfelület az óceán, melyik a folyó, és melyik a belső öböl.

    A belváros utcáit járva igazi mediterrán hangulat fogad minket. Csempézett falú házak, kis erkélyeken bámészkodó, beszélgető helyiek, kockaköves utcák, keskeny járdák, kis sarki éttermek. Van egyfajta régies, kicsit hanyag bája a városnak. Mintha időutazáson lenne az ember; több száz évvel ezelőtti jelenetek sejlenek fel a képzeletünkben…

    Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy miért kell külön foglalkozni a lisszaboni villamossal, de a két hetes portugál túránk első állomásának, Portugália fővárosának, ez egy kifejezetten kedves látványossága az ide látogató turisták számára. Érkezésünk napján épp egy jókora utazótáskát húztam-vontam az izzasztó hőségben a belváros egyik dombján fölfelé a szállásunk irányába, amikor szembejött egy nagyon pofás kis villamos. Szó szerint kicsi, ugyanis csak egy szerelvényből állt. A gyors fénykép elkészítése közben még nem sejtettem, hogy milyen élményeket ad majd később ez a járgány.

    Lisszabon történelmi belvárosának jellegzetessége, hogy több kis dombra épült, a fő tömegközlekedési eszköz pedig a villamos. Itt villamossal utazni igazi élmény. A sínek merészen kanyarognak a szűk, kacskaringós utcácskákban szinte közvetlenül a járda mellett, a villamos pedig néha kis híján a házak falát súrolja. A legszűkebb helyen, egy éles kanyarban, még a fényképezőgépet se mertem kidugni az ablakon. Gyalogosan se árt vigyázni, főleg ha épp szembe jön valaki a nem túl széles járdán. A szerelvények kicsik, és régiek, viszont szépen kidolgozottak, stílusosak és jól karban vannak tartva. Belülről bőr ülés, és fa burkolás jellemzi őket, az egyetlen modern felszerelés a jegykezelő automata.

    A turisták is előszeretettel használják ezt a közlekedési eszközt, olyannyira, hogy szinte több rajta a külföldi, mint a helyi. Jellemző kép a zsúfolásig megtelt villamos, amelynek nyitott ablakából sorban lógnak a fényképezőgépet szorongató kezek. A szerelvények viszonlyag gyakran járnak, azonban a szűk utak, és a néhol egyszerre csak egy irányban használható szakaszok miatt gyakoriak a torlódások, emiatt a közlekedés kissé kaotikus. Előfordul, hogy sokáig nem jön egy kocsi sem, utána pedig egy percen belül egymás után három. A megállók is folyton tele vannak, többször megesett, hogy csak a második vagy harmadik villamosra fértünk fel.

    Mindezzel együtt a történelmi belvárosban való villamosozást kötelezően ki kell próbálnia mindenkinek, aki eljut egyszer Lisszabonba! Garantáltan nem fogja megbánni. Talán az egyetlen negatívum a gyakori tömeg, de ezt leszámítva igazi élménnyekkel  gazdagodhat aki kipróbálja ezt a dimbes-domos, kanyargós terepen száguldozó közlekedési eszközt.

    Talán az egész utazás legviccesebb története is egy lisszaboni villamoson zajlott. Már az se volt kifejezetten szokványos, hogy egy szőke, hosszú, hullámos hajú nő vezette a villamost. A következő történések pedig akár egy előre megtervezett előadás elemei is lehettek volna. Épp egy váltakozó irányú szakaszra hajtottunk be, amikor a keskeny utcákon haladva pár kanyar után szembe találtuk magunkat egy másik villamossal. A forgalmat ezeken a helyeken lámpákkal szabályozzák, hogy ilyen szituáció ne fordulhasson elő, érthető volt tehát a vezető idegessége. Széles mozdulatokkal magyarázott a velünk szemben álló villamost vezető fickónak, aki csak mosolygott. Na de, mi lesz most??? A nő nagyon talpraesett volt, előkapott két szerszámot, hátraszaladt a villamos végéhez, az egyikkel “rükvercbe rakta” a járgányt és visszatolattunk odáig, ahol már két sín van. Ezután leugrott a szerelvényről, majd a másikkal egy gyors mozdulattal átállította a váltót, így a szembejövő ki tudott minket kerülni. Visszaugrott a villamosra, és már mehettünk is tovább. Eközben az egyik sarki kocsmánál, ahol befordult a sín a következő utcába, már messziről integettek az emberek, hogy most jó, jöhetünk. 🙂 Ezután még kétszer kellett megállnunk a sínre lógó, vagy nemes egyszerűséggel csak az út közepén parkoló autók miatt. A legjobb az egészben pedig az, hogy mindez olyan mindennapinak tűnt, akár a világ legtermészetesebb dolga…

    Categories

    Advertisements