You are currently browsing the tag archive for the ‘Titicaca’ tag.

(Bizonyára néhányatoknak feltűnt, hogy a Peru-túra jópár jelentős állomásáról még nem született megemlékezés, aminek elsődleges oka, hogy Cuzco-ban tökrement a laptopomban a vincseszter. Rajta az összes képpel. Optimális esetben a perui tartózkodásom utolsó, mirafloresi napjaiban megírtam volna minden bejegyzést, így viszont sajnos esélyem se volt. Szerencsére a képeket azóta sikerült megmenteni, így a lustaságomon kívül lassan semmi akadálya nem lesz a folytatásnak. Szóval igyekszem a közeljövőben a végére érni a sztorinak, mert bőven maradtak még érdekességek…:))

A hajón se időm, se lehetőségem nem volt alaposan informálódni a perui utazásom előtt, emiatt a lehető legfelkészületlenebbül érkeztem Dél-Amerikába. Csupán egy elnagyolt, vázlatos elképzelés volt a fejemben arról, hogy tulajdonképpen mit is akarok ott csinálni. Machu Picchu, Nazca-vonalak, Titicaca-tó, Inka trail, Cuzco. Ezek voltak előzetesen a túra sarokpontjai. A Nazca-vonalak után tehát egy újabb misztikus helyszínre érkeztem, amit előzetesen is nagyon vártam.

A Titicaca-tó a 3812 méteres tengerszint feletti magasságával a világ legmagasabban fekvő hajózható tava. (Ez ugyan hangzatos, de definíciónak szerintem eléggé slendrián megfogalmazás.) Ezen kívül Dél-Amerika legnagyobb édesvízi tava, a Balatonnál egy kicsit több mint 14-szer nagyobb vízfelületet kell elképzelni – csak hogy legyen némi viszonyítási alapunk. Ez a hatalmas vízfelület az ország déli határánál fekszik Peru és Bolívia között.

A tavat többféle hajós program keretén belül lehet bejárni, vannak többnapos, ottalvós verziók is (előzetesen nekem is egy kétnapos verziót ajánlottak, mint legjobb választás), azonban én inkább az egynapos program mellett döntöttem. Ez az Uros-szigetek – amiket mindenki csak Úszó szigetekként ismer – és Taquile meglátogatását tartalmazta. Az Uros-szigetek a tó felszínén lebegő, totora-nádból készült mesterséges szigetek, amik lagúna-szerűen terülnek el egy Puno-hoz közeli öbölben.

A punoi kikötőben már kora reggel hatalmas nyüzsgés fogadott, ahol turistacsoportok tucatjai várakoztak arra, hogy beszállhassanak a kis hajójukba, és nekivágjanak az óriási víztükörnek. Itt találkoztam újra a Colca-kanyonban megismert svéd csajokkal, akikkel jól ki is beszéltük, hogy ki hogyan élte túl a sivatagi forróságot. 🙂 Kicsit vissza is sírtam a Colcában uralkodó időjárást, amikor a félig nyitott ablakon becsapott a jéghideg szél a hajó belsejébe…

A vezetőnk egy aymara indián származású fickó volt, ami szerintem elég hitelessé tette. Nem csinált semmilyen szirupos show-t, egyszerűen csak profin végezte a munkáját. Az idegenvezetés spanyolul és angolul folyt, mindent elmondott mindkét nyelven, bár az angol verzióból azért néha kimaradtak apró részletek. Az első célpontunk az Úszó szigetek (spanyolul Islas Flotantes) voltak, út közben pedig kaptunk néhány érdekes információt, hogy ne unatkozzunk. Az Úszó szigeteken korábban az Uros törzs tagjai laktak, akik az inkák elől menekülve a tó felszínére épített mesterséges szigeteken leletek menedéket. Itt meg kell jegyezni, hogy az Uros törzs időközben kihalt, így ma a szigeteken leginkább aymara indiánokkal találkozhatunk. A szigetek sokáig rejtve voltak a publikum elől, mígnem egy National Geographic fotósorozat elindította őket a világhírnév felé. Érkezés előtt a vezetőnk próbálta megtanítani a Titicaca helyes kiejtését, ezzel kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy a tavon 60-40 százalékos arányban osztozik Peru és Bolívia. Perué a ‘Titi’ Bolíviáé pedig a ‘Caca’… 🙂 (Igen, a kaka spanyolul is kaka.) Gondolom ezt a viccet Bolíviában pont fordítva ismerik. Ezen kívül volt lehetőségünk megtanulni néhány egyszerű aymara kifejezést is, úgymint különböző köszönések, hogy illedelmesen tudjuk majd üdvözölni a szigeteken ránk váró indiánokat…

Előzetesen olvastam pár leírást (ha úgy tetszik kritikát) a Titicaca tóról, hogy mennyire műanyag ez az egész műsor, amit az Uros szigeteken kap az ember. Hogy minden csak a turisták kedvéért van, és olyan az egész mint egy színház, és valójában semmi köze a valósághoz. Úgy van eladva a turisták felé a történet, hogy az indiánok a mai napig a szigeteken élnek, emiatt pedig olyan az egész mint egy nagyon átlátszó bábszínház. Az indiánok szép népviseletbe öltözve, jól betanítva teszik a dolgukat, és csinálják a műsort a turistáknak. Közben pedig aki akar mindenféle kézműves tárgyakat vehet, hogy ezzel segítse a szigeteken élők életszínvonalának javítását. A fejlődést alátámasztandó pedig még napkollektorokat is láthatunk a szigeteken.

A fintorgó leírások ellenére nekem mégis egy nagyon jó élmény volt a Titicaca-tavon ejtett hajótúra, beleértve az Uros szigeteket is. Igen, valóban csak színház az egész, valóban kissé megalázó az indiánok számára, hogy ők maguk is kiállítási tárgyak és úgy mutogatják őket, mintha állatkertben lennénk. Valóban teljesen elképzelhetetlen, hogy a szigeteken lévő házakban a mai napig emberek lakjanak – legalábbis semmi erre utaló nyomot nem látni, inkább műsor előtti és utáni öltözőként funkcionálhatnak, ahol a hétköznapi ruhákat népviseletre cserélik az indiánok. Ettől viszont még baromi jól néz ki a sok apró, nádból készült sziget…mint egy nagyon szépen karbantartott skanzen.

A szigetre érve átestünk az integetős aymara nyelvű köszöntésen, majd rövid bemutatót kaptunk, hogy hol is vagyunk pontosan, és miként készülnek a szigetek. Érdekességként megmutatta a vezetőnk, hogy ha fejjel lefelé nézzük, akkor a Titicaca-tó egy nyulat üldöző pumát ábrázol. Tetszik ez a szemlélet, hogy kellő fantáziával bármibe bele lehet látni amit csak akarunk… 🙂 A legjobb rész azonban a szigetek építéséről szóló rövid bemutató volt. A tó átlagosan kb 100 méter mély, az úszó szigetek helyén ennél azonban sokkal sekélyebb, mindössze 1-2 méteres. Ennek köszönhetően itt megél a totora-nád, amiből a szigetek is készülnek. A szigetek alapja a totora-nád gyökérzete által összefogott gyeptégla/földlabda szerűségekből áll. Ezeket a kocka alakúra formázott tömböket a gyökerekben lévő, és a rothadás által képződő gázok tartják a víz felszínén. A tömböket összekötik, majd a tetejükre nádat szórnak, így áll elő a jó kis süppedős talajú sziget. Végül az egészet lehorgonyozzák, hogy ne tudjon elúszni. A szigeteken kis “őrtornyok” is vannak, ahonnan kiválóan látszott a környék, valamint az is, hogy az Uros-szigeteken valóban nagyüzemben folyik a turistáskodás. Szinte az összes sziget mellett parkolt egy kis turistahajó…

Az előadás után rövid szabadprogram következett, majd meghallgattunk egy aymara dalt az indiánok előadásában, cserébe az összes jelen lévő nemzetnek össze kellett állnia, és nekünk is énekelni kellett valamit. Illetve érthetetlen módon az egyetlen jelen lévő magyarnak valahogy sikerült elsunnyognia a produkciót. 🙂 Utolsó programként egy totora-nádból készült csónakon átkeltünk egy másik szigetre, ahol újra hajóra szálltunk, és folytattuk utunkat Taqiule szigete felé.

Olvastam olyan leírást is, ahol arra panaszkodnak, hogy a Titicaca-tavon való hajózásnál nincs unalmasabb és ingerszegényebb program – ami szerintem egy komplett hülyeség. 🙂 Én nagyon élveztem, főleg az első felét, ahol a sűrű nádasba vágott vízi ösvényeken szeltük a hullámokat. A vezetőnk szabadkozott a borongós idő miatt, én viszont nem bántam, mert a látvány így sokkal jobb volt. Néhány argentin kollégával a fagyos széllel dacolva kiültünk a hajó tetejére, hogy bámuljuk az acélkék vízfelszínen tükröződő a hófehér felhőket, háttérben a sárgás-zöldes nádassal…nagyon különleges hangulata volt!

Az Úszó-szigetek után egy természetes sziget, Taquile jelentette a nap utolsó állomását. Itt valóban természetes körülmények között élnek inidiánok, és egy ottalvós program keretén belül van is lehetőség, hogy az ember közelebbről megismerkedjen velük. A csoportból egyedüliként egy Miami-ból érkezett, angolul-spanyolul tökéletesen beszélő fickó vállalta a vendégeskedést. Engem se vonzott túlságosan a történet, se a szerény körülmények miatti kényelmetlenség, se egy család mindennapi életébe való betolakodással járó kellemetlenkedés nem hiányzott különösebben.

A szigetre érkezés előtt rövid gyorstalpalót kaptunk a helyi népviseletből, különös tekintettel a különböző mintájú sapkák jelentéstartalmára. Például ha egy férfi fehér sapkát visel, akkor nőtlen, így nem árt óvakodni tőle – hívta fel viccesen a nők figyelmét a vezetőnk a “leselkedő veszélyekre”. 🙂 A szigeten amúgy sok említésre méltó dolog nem történt, fölmentünk a tetején lévő faluba, megebédeltünk, majd a túloldalon lévő végtelen lépcsősoron leereszkedtünk a kikötőbe, ahol már várt ránk a hajónk, hogy a tó fölött kirajzolódó elképesztő fények látványának kíséretében visszavigyen minket Puno-ba.

IMG_0907

IMG_0908

IMG_0909

IMG_0910

IMG_0912

IMG_0915

IMG_0923

IMG_0924

IMG_0926

IMG_0927

IMG_0928

IMG_0930

IMG_0931

IMG_0933

IMG_0934

IMG_0935

IMG_0936

IMG_0938

IMG_0939

IMG_0941

IMG_0942

IMG_0943

IMG_0947

IMG_0949

IMG_0951

IMG_0953

IMG_0954

IMG_0957

IMG_0958

IMG_0960

IMG_0963

IMG_0965

IMG_0966

IMG_0967

IMG_0969

IMG_0972

IMG_0976

IMG_0979

IMG_0980

IMG_0981

IMG_0982

IMG_0983

IMG_0986

IMG_0988

IMG_0989

IMG_0992

IMG_0995

IMG_0997

IMG_0998

IMG_1000

IMG_1002

IMG_1003

IMG_1004

IMG_1008

IMG_1009

IMG_1012

IMG_1014

IMG_1019

IMG_1020

IMG_1023

IMG_1027

IMG_1032

IMG_1033

IMG_1038

IMG_1039

IMG_1043

IMG_1044

IMG_1050

IMG_1051

IMG_1055

IMG_1058

IMG_1061

IMG_1062

IMG_1063

IMG_1064

IMG_1065

IMG_1067

IMG_1068

IMG_1069

IMG_1072

IMG_1076

IMG_1077

IMG_1081

IMG_1082

IMG_1083

IMG_1086

IMG_1088

IMG_1090

IMG_1093

IMG_1096

IMG_1097

IMG_1108

IMG_1117

IMG_1118

IMG_1120

IMG_1122

IMG_1123

IMG_1125

IMG_1126

IMG_1134

IMG_1141

IMG_1146

IMG_1149

IMG_1152

Advertisements

A Colca kanyonban való túrázás után végre tökéletesen elégedett voltam. Jártam a természetben, sportoltam, kellemesen elfáradtam és még nagyon kedves embereket is sikerült megismernem. Ennél jobb már az csak az lett volna, ha az edzetlenségem miatt nincs brutális izomláz a combjaimban. 🙂

A következő állomás a Titicaca-tó partján fekvő Puno – vagy ahogy páran viccesen hívják Puno York – városa volt. Mivel Cabanaconde-ból tömegközlekedéssel csak Arequipán keresztül lehetett volna Puno-ba eljutni, így kénytelen voltam az utazási irodák szolgálatait igénybe venni, és kisbusszal menni Puno-ba. Ami alapvetően kényelmesebb és biztonságosabb is, sőt még guide-ot is kaptunk. Bár utóbbi inkább negatívum volt, de biztos velem van a baj, hogy iszonyatosan irritált az idegesítő kis mitugrálsz hülyegyerek szokásos amerikai stílusban tolt vakerja. Plusz büntetésként az út második részében végighallgattuk az összes Beatles slágert…

Mellesleg ezen az úton láttam eddig a legéletképtelenebb utazókat is. Idős amerikai pár, ahol a nő szó szerint alig tud járni, a férfi pedig szemmel láthatóan egyre csökkenő türelemmel próbálja istápolni a nőt. Kizárólag angolul beszélnek, és az utazás egyfajta csúcspontjaként a nő – több hasonlóan okos kérdés után – megkérdezi a vezetőnket, hogy mi a különbség a puma meg a jaguár között… Azon meg már nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek, amikor a guide kiscsávó büszkén mutogatja a képeken a fennsík dús vegetációját, hogy milyen fűcsomók meg kaktuszok nőnek errefelé. “Ember, láttál te már erdőt???”

A táj amúgy a 3000 méter fölötti fennsíkon valamivel barátságosabbá vált, és valahogy a formák is szelídültek. Legalábbis a Colca Isten háta mögötti vadságához hasonlítva mindenképp.

Ami az érkezéskor meglepett, hogy kimondottan hideg volt. Persze ez 3800 méteres tengerszint feletti magasságban nem kéne, hogy olyan meglepő legyen, de Puno kifejezetten hidegebb volt minden addigi helynél.

Puno a Titicaca-tó turisztikai fővárosa, mintegy 100.000-es lakosú, közvetlenül a tóparti hegyoldalakon fekvő város. Annak ellenére, hogy sok a turista, ez a belvárosán szinte egyáltalán nem látszik meg. Persze a fő sétálóutca telis-tele van drága, turistacsalogató éttermekkel, de erről letérve máris a jó öreg latinos dzsuvában és káoszban találja magát az ember. Tehát egyáltalán nem lehet ráfogni, hogy csak egy turistáknak létrehozott mű-városról lenne szó. Hosszú idő után itt találkoztam újra a teljes belvárost megbénító tüntetéses felvonulással, ahol a Mexikóvárosból már jól ismert “Queremos trabajar, queremos trabajar” (dolgozni akarunk) szlogent skandálták az emberek.

Puno egyébként még azzal vált emlékezetessé, hogy utazásom során messze itt ettem a legkevesebb pénzből a legjobbakat. A rekordom egy 3.5 sol-ért (kb 300 Ft) vásárolt teljesen korrekt vacsoramenü volt. Merészségemért cserébe Punoban ettem a legrosszabbat is. Az egyik kifőzdében a másodikhoz adott hús annyira rosszul nézett ki, és annyira rossz is volt, hogy egyszerűen képtelen voltam megenni. Szerencsére nem lett tőle semmi bajom, így estére búcsúzóul megajándékoztam magam a fő sétálóutcán egy drága vacsorával. 🙂

A városban töltött utolsó délutánom egy Sillustani-ba vezető túrával töltöttem. Sillustani egy laguna mellett lévő ősi temetkezési helyszín, amit kezdetben mindenféle pre-inka civilizációk, majd végül az inkák használtak. Az érdekessége, hogy míg először – ahogy az ember várná – a föld alatt voltak a sírok, majd elkezdtek a síroknak tornyokat emelni. A történelménél egyébként szerintem sokkal érdekesebb maga a táj, ami az egyik kedvencem volt az út során.

Ami még eszembe jut Sillustaniról, az az a srác, aki a trükknek bedőlve gyanútlanul lefényképezett egy helyi kisgyerket egy bébi lámával a kezében. Ez közismert trükk, a helyiek körében elterjedt pénzkereseti forma, hogy szép népviseletbe beöltözve, esetleg valami cuki állattal felszerelkezve csábítják fotózásra a turistákat, aztán meg tartják a markukat. A srác azonban most találkozhatott először a jelenséggel, mert meglepődött arckifejezéssl próbálta kitalálni, hogy mit is akarak a kisgyerek. “Piná??” – kérdezett vissza értetlenkedve a spanyol “propina” (borravaló) szót hallva, amin azért majdnem elröhögtem magam. 🙂 Helyette inkább felvilágosítottam szegényt, hogy bizony pénzt akarnak tőle…

2013-06-17 09.35.24

IMG_0811

IMG_0815

2013-06-17 15.18.13

2013-06-17 16.34.39

2013-06-17 16.35.57

IMG_0821

IMG_0822

IMG_0826

IMG_0827

IMG_0832

IMG_0835

IMG_0836

IMG_0838

IMG_0839

IMG_0840

IMG_0841

IMG_0842

IMG_0843

IMG_0844

IMG_0845

IMG_0847

IMG_0848

IMG_0850

IMG_0855

IMG_0859

IMG_0866

IMG_0868

IMG_0873

IMG_0879

IMG_0882

IMG_0883

IMG_0884

IMG_0891

IMG_0892

IMG_0900

IMG_0902

IMG_0903

IMG_0905

IMG_0906

IMG_1164

IMG_1165

IMG_1167

IMG_1169

IMG_1170

IMG_1171

IMG_1172

IMG_1173

IMG_1176

IMG_1177

IMG_1179

IMG_1180

IMG_1183

IMG_1189

IMG_1195

IMG_1198

IMG_1203

IMG_1204

IMG_1209

IMG_1215

IMG_1216

IMG_1222

IMG_1224

IMG_1225

IMG_1227

IMG_1228

IMG_1231

IMG_1237

IMG_1240

IMG_1241

IMG_1246

IMG_1249

IMG_1250

IMG_1251

IMG_1253

IMG_1257

IMG_1259

IMG_1260

IMG_1266

IMG_1267

IMG_1268

IMG_1269

IMG_1270

IMG_1275

IMG_1276

IMG_1277

IMG_1278

IMG_1282

IMG_1288

IMG_1291

IMG_1293

IMG_1294

IMG_1295

IMG_1303

IMG_1305

IMG_1307

IMG_1308

IMG_1309

IMG_1313

IMG_1314

IMG_1315

IMG_1317

IMG_1321

IMG_1323

IMG_1324

IMG_1332

Categories

Advertisements