You are currently browsing the tag archive for the ‘Lima’ tag.

A cím kissé megtévesztő, ugyanis Limáról lesz szó, de ha már Mexikóváros esetében is hasonló terminológiát használtam, akkor legyünk következetesek. Következetesen félrevezetőek… 🙂

És ha már rögtön az első sorban felvetődött Mexikó, akkor előre is bocsátom, hogy Peru kapcsán jópárszor vissza fogunk még térni Mexikóra. Mexikó – mint első latin-amerikai élményem – meghatározó volt, és amolyan referenciapontként szolgál a Peruban gyűjtött tapasztalatok számára is.

Limába majdnem hat óra repülés után, helyi idő szerint este 10-kor érkeztem. (Miami-hoz képest egy óra mínusszal kell számolni, akárcsak Mexikóban.) A szálláshoz vezető taxiút elején meg voltam győződve róla, hogy nemsokára búcsút inthetek a veséimnek, ugyanis a trükkös kis rövidítések során egészen kihalt és nyomorult utcákon hajtottunk keresztül, amiknek szemmel láthatóan semmi köze nem volt a város fő forgalmi ütőereihez. Ekkor éreztem először, hogy Peru még Mexikónál is csóróbb és lepukkantabb ország. Később, amikor leértünk a Csendes-óceán partjára már kezdtem megnyugodni, mire szépen lassan kiderült, hogy a sofőrnek tulajdonképpen halvány fogalma sincs a szállásom pontos hollétéről. Amikor az egésznapos horrorisztikus hercehurca után éjszaka fél tizenkettőkor belekeverdtünk Latin-Amerika valószínűsíthetően legnagyobb dugójába, és a sofőr próbált meggyőzni, hogy inkább egy másik szállásra menjek, akkor már kezdtem egészen morcos lenni. Csakazért is meg fogod mostmár találni azt a rohadt hostelt, ha végelgyengülésben kimúlok közben, akkor is – gondoltam magamban.

A limai élményeimet alapvetően befolyásolta, hogy ezúttal – Mexikóvárostól eltérően – nem a belváros közepén volt a szállásom, hanem egy félreesőbb negyedben, Barranco-ban. Hogy mennyire félreeső, azt jól példázza az a jelenet, amikor a taxis egy rendőrt megkérdezve próbált eligazodni Lima külvárosi útvesztőiben, amire a rendőr csak annyit mondott: “Nem tudom, én limai vagyok.” Barranco egyébként a város bohém, romantikus negyede, ahova állítólag szórakozni járnak az emberek…bár én az utóbbiból nem sokat tapasztaltam. 🙂

Az első napomon amikor kiléptem az utcára, viszonylagos nyugodtság, és totális szürkeség fogadott. Be volt borulva, a napnak nyomát se lehetett látni. A levegő is kissé hűvös volt – karib-tengeri mércével legalábbis mindenféleképpen. Kicsit hasonlított az egész az otthoni őszhöz, csak eső nélkül, meg melegebb kiadásban. A helyeik panaszkodtak is, hogy “jajj, itt van a tél és most milyen hideg van.” Hát igen, tényleg nekem is fel kellett már húznom egy pulóvert, de azért a rövidnadrág még játszott.

Közben azon gondolkoztam, hogy Mexikóba február végén érkeztem, ahol az otthoni kegyetlen tél után verőfényes napsütés, finom meleg, és folyamatos nyüzsgés fogadott. Limába az állandó napsütés és kánikula hazábájól jöttem, a helyi ködös, nyomott hangulatú télbe. Ami még mindig ezerszer jobb, mint a magyarországi tél, de azért mégis: érdekes belegondolni, hogy a körülmények mennyire befolyásolják egy helyről kialakított képünket. Az én kissé posztapokaliptikus hangulatomhoz pedig a szürke Csendes-óceán áztatta, tejfölös ködben úszó limai tengerpart egészen jól passzolt. (Mellesleg ez újabb mérföldkő az egyéni utazási rekordjaim között: életemben először láttam a Csendes-óceánt!) Ha úgy vesszük, akkor Mexikó valaminek a kezdetét jelentette, Peru pedig a végét.

Barranco-nak egyébként van egy egészen kiváló része, ez pedig a Mirador és a mellette található Bajada de los Baños. Az előbbi egy remek kilátópont, aminél ugyan lehet találni sokkal jobb limai kilátópontot is, de hangulatosabbat aligha. A Bajada de los Baños pedig a tengerpartra vezető sétálóutca neve. Tudni kell, hogy Lima egy magasparttal találkozik az óceánnal, tehát nem tudsz csak úgy akárhol lemenni a partra. Ez a sétálóutca egy természetes hasadék helyén alakult ki, az ősidőkben itt mentek le a halászok az óceánhoz. Manapság pedig leginkább egy fantasy film mesebeli völgyére emlékeztet, tele romantikus tabernákkal. Egy szóval összefoglalva: csúcsszuper! 🙂

Barranco mellett található Miraflores, a limai elitnegyed, a helyiek Kaliforniája. Mirafloresben minden feltűnően jobb állapotban van, és minden feltűnően rendezettebb, mint bárhol máshol Limában. Még az emberek is jobban néznek ki. 🙂 Ez amúgy nem vicc, a limai értelmiség valószínűleg jelentős hányada Miraflores-ben lakik. Itt elvétve látsz csak szakadt nincsteleneket, a többségen öltöny-kiskosztüm feszül, de legalábbis minimum nagyon jólöltözött mindenki. Érezhető a jómód, és nem csak a többi környékhez képest – ez bizony Európában is bárhol megállná a helyét. Be kell vallanom, hogy én is Miraflorest szerettem meg a legjobban, már csak azért is, mert itt a fehér ember se számít akkora “turistalátványosságnak”, és nem “világítottam” olyan feltűnően, mint más helyeken. Mondták is, hogy Miraflores nem Peru, hanem Amerika. És akik itt laknak, azok nagyon büszkék is rá – joggal. Nem mondom, tényleg nem lehet rossz egy olyan felhőkarcolóban lakni, aminek az ablakából nézve esténként bámulhatod a Csendes-óceán fölött lebukó napot. Vagy ha ennyire nem is vagy szerencsés (gazdag), akkor az is elég, ha esténként lemész a magasparton kialakított, gyönyörűen gondozott sétányra futni egyet, esetleg lejársz kicsit siklóernyőzni a hosszú irodai napok végén, vagy csak simán kiülsz sörözni a parkba a haverokkal és stírölöd a csajokat. 🙂 És az összes programponthoz ingyen jár a giccses naplementés háttér!

IMG_9383

IMG_9393

IMG_9394

IMG_9395

IMG_9396

IMG_9397

IMG_9399

IMG_9400

IMG_9401

IMG_9404

IMG_9406

IMG_9407

IMG_9410

IMG_9411

IMG_9412

IMG_9415

IMG_9419

IMG_9423

IMG_9426

IMG_9429

IMG_9432

IMG_9433

IMG_9439

IMG_9442

IMG_9447

IMG_9454

IMG_9455

IMG_9465

IMG_9466

IMG_9476

IMG_9479

IMG_9480

IMG_9481

IMG_9488

IMG_9492

IMG_9495

IMG_9498

IMG_9508

IMG_9523

IMG_9526

IMG_9538

IMG_9540

IMG_9543

IMG_9546

IMG_9548

IMG_9551

IMG_9559

IMG_9560

IMG_9562

IMG_9566

IMG_9579

IMG_9603

IMG_9608

IMG_9611

IMG_9613

IMG_9614

Advertisements

Categories

Advertisements