You are currently browsing the tag archive for the ‘Ica’ tag.

Limában egy hetet töltöttem főleg alvással, pihenéssel és tervezéssel. Ez utóbbira főleg azért is volt szükség, mivel gyakorlatilag nulla információval érkeztem Peruba, és csak nagyvonalakban volt elképzelésem arról, hogy mit is szeretnék itt csinálni.

Tehát miután alaposan kilézengtem magam Miraflores óceánpartján, délnek vettem az irányt: egyenesen Icába. Ha nagyon nagyvonalakban akarom áttekinteni Peru földrajzát, akkor nagyjából úgy néz ki az ország, hogy nyugaton a tengerparton van egy sivatagos sáv, középen húzódnak az Andok hegyláncai, majd keleten egy őserdővel borított sáv következik. Ica a nyugati sivatagos sávban helyezkedik el, kb 6 óra buszútra Limától. Az útvonal a Dél-Amerikát észak-déli irányban átszelő Panamericana autópályán haladt, sokáig a tengerparton. A tájélmény pedig valami egészen elképesztő volt. Ha kissé vulgárisan akarnám leírni, akkor azt mondanám, hogy a nagy büdös semmi vett körül minket. Ami egyébként alapvetően igaz is: homokdűnék és kősivatagos részek váltogatták egymást, helyenként pedig lehetett csodálni a tengerpart sziklaszirtjeit. Ráadásul Limából kifelé egészen brutális köd lepte el a tájat. Gondoltam is, hogy a Csendes-óceán “megeszi” a szárazföldet. 🙂 A sivatag a köddel kombinálva számomra egészen fura párosítást alkotott. Amúgy a helyieknek nem jelentett ez akkora újdonságot, tekintve hogy az út szélén közlekedési táblák hívták fel az ember figyelmét, hogy ködös zóna következik. Ha esetleg magától nem venné észre…

Ha már az utazásról van szó, akkor említsük meg a perui távolsági buszokat. Ha van valami, amiben Peru előrébb jár, mint Magyarország, akkor az a távolsági buszozás. Persze ez abból a szempontból nem meglepő, hogy egy nagy országról beszélünk, ahol a vonattal való közlekedés gyakorlatilag ismeretlen, ergo szükség van olyan szolgáltatásra, ami a nagy távolságok leküzdését segíti. Mindenestre eddig korábban még soha nem láttam olyat, hogy külön párnát, pokrócot adnak szépen becsomagolva, mint egy interkontinentális repülőjáraton, és még szendvicset is szolgálnak fel. A legmenőbb társaság a Cruz del Sur, fullos kétszintes buszokkal és egyre bővülő nemzetközi célállomásokkal. A legvadabb, hogy mehetsz pl Limából Buenos Airesbe busszal!

Ami viszont nagyon idegesítő, hogy a busztársaságok valamiért azt gondolják, hogy a szolgáltatásuk jobb minőségű lesz azáltal, hogy mindenféle B-kategóriás agypusztító filmeket nézetnek a tisztelt publikummal. Ezt már Mexikóban is nagyon utáltam, de Peruban is volt szerencsém néhány egészen kiemelkedő műalkotáshoz. A nagy átlaghoz képest Richard Gere kutyás filmje, ami olyan szomorú hogy a végén kedved lenne felvágni az ereidet, már egész felüdülésnek számított. Ezt pedig egy remek akciófilm követte, ami arról szólt, hogy két amcsi csaj elutazik Párizsba, majd elrabolják és eladják őket rabszolgának. A legjobb téma utazáshoz. 🙂

Az út során ami még egészen ledöbentett, azok a települések voltak, amiken keresztülhaladtunk. A település egyébként egy igen hízelgő szó, otthoni mércével leginkább putrinak mondanám őket. A legtöbb esetben hullámpalatetős, kívülről festetlen házakból állnak a falvak, de a legszegényebb részeken esetenként nem is téglából, hanem csak úgy kövekből vannak összeeszkábálva valami bódészerűségek.

Icába érkezve a klíma érezhetően melegebb lett, és napsütésből is jóval több jutott, mint Limában. Maga Ica egyébként engem a mexikói városokra emlékeztetett: jó kis káoszos, zsibbvásáros, zsúfolt, nyüzsgő színes kisváros volt. Ami a legjobban tetszett, az a helyi “tömegközlekedés”. A taxi mellett a legolcsóbb lehetőséget a helyiek által “moto”-nak nevezett háromkerekű bigyók jelentették. Ezek a vicces szerkezetek két, max három személy szállítására alkalmasak, és a rendes taxik árai alatt dolgoznak. Nyilván azért, mert lassabak és az összetákolt gyenge katsznijuk kevesebb védelmet nyújt, mint egy autó. Mondták is, hogy az ütközések miatt sötétben már nem tanácsos ezekkel utazni, de ez engem nem riasztott visssza. 🙂 Egyébként való igaz: a latin közlekedési morál miatt gyakorlatilag állandó a veszélyhezt. Európai szemmel nézve egészen életveszélyes dolgokat művelnek az utakon, de ez itt szemmel láthatóan teljesen természetes.

Icába amúgy a várostól kb 5 km-re található Huacachina oázis miatt érkeztem. Ez egy gyönyörű homoksivatagos rész, benne egy oázissal, az oázisban pedig olyan szolgáltaásokat nyújtanak, mint a pl buggy túrázás a környező dűnéken. 🙂 Nameg a sandboard-ozás, de valamiért számomra nem tűnt túl vonzónak, hogy egy hülye deszkán feküdve arccal előre lecsússzak egy nagyobb homokdűne oldalában…

Nem mondom, nem volt rossz a sivatagban száguldozás, de ennél nagyobb élmény volt számomra, amikor naplemente tájékán gyalog tettem egy kisebb kört az oázis melletti legnagyobb dűnén. Eszméletlen kilátás nyílt a tájra, a sivatag formáira, közelről lehetett látni, hogyan fújja a szél a homokot, megtapasztaltam, hogy milyen nehéz a homokban gyalogolni…a végén már több homok volt a cipőmben, mint láb… 🙂 Nekem egyébként a putriszerű falvak, a sivatagos környezet, és a közeli települések felől hallatszó hangosbemondó miatt az egész élmény inkább tűnt afrikainak, mint dél-amerikainak.

IMG_9618

IMG_9619

IMG_9623

IMG_9625

IMG_9628

IMG_9629

IMG_9632

IMG_9633

IMG_9634

IMG_9635

IMG_9636

IMG_9639

IMG_9641

IMG_9642

IMG_9643

IMG_9644

IMG_9645

IMG_9646

IMG_9649

IMG_9650

IMG_9652

IMG_9654

IMG_9655

IMG_9661

IMG_9663

IMG_9666

IMG_9670

IMG_9673

IMG_9682

IMG_9685

IMG_9689

IMG_9692

IMG_9693

IMG_9697

IMG_9700

IMG_9702

IMG_9703

IMG_9704

IMG_9707

IMG_9710

IMG_9716

IMG_9717

IMG_9718

IMG_9719

IMG_9720

IMG_9723

IMG_9729

IMG_9734

IMG_9737

IMG_9739

IMG_9745

IMG_9749

IMG_9752

IMG_9759

IMG_9762

IMG_9768

IMG_9770

IMG_9774

Advertisements

Categories

Advertisements