You are currently browsing the tag archive for the ‘Arequipa’ tag.

Hogy mi jut eszembe Arequipáról? Elsőre például az, hogy az arequipai szállásom kulcsa a mai napig nálam van, pedig már egy ideje elhagytam a várost. Valahogy a zsebemben maradt a kulcs, a hostel tulajdonosa pedig elfelejtette visszakérni. Természetesen nem neten foglaltam, a kulcson pedig még a szállás neve sincs rajta, így a visszajuttatás eléggé lehetetlennek tűnik…

Aztán másodikra ott van mindjárt Ismael Navarro, taxisofőr. Az úriember másodtisztként dolgozott egy Peru és Bolívia között közlekedő hajón a Titicaca tavon, és jókat nosztalgiázott a régi szép időkről. Azt mondta, hogy azt szerette benne a legjobban, hogy rengeteg külföldi emberrel találkozott, aki közül sokkal a mai napig tartja a kapcsolatot.

Harmadikra talán az a hatalmas adag leves, amit a város főterén, az emeleten lévő tornácon fogyasztottam el igen kedvező áron, és igen kedves kiszolgálással. És akkor a kilátásról még nem is beszéltünk. 🙂

Arequipa egyébként Peru második legnagyobb városa kb 900.000 lakossal. Tengerszint feletti magassága 2300 méter körül van, és a várost hatalmas vulkánok veszik körbe északról. A legközelebbi, és egyben leglátványosabb is, a Misti, amely egy 5822 méteres gúlaként tornyosul a település fölé.

Előzetesen sok jót olvastam és hallottam a városról: Arequipát szokták szeretni a látogatók, többek között a koloniális stílusú épületei miatt. Valóban egy kifejezetten szép, hangulatos belvárosú településről beszélünk. Kultúrálódásképp megnéztem egy jéghideg múzeumot is, ami egy tizenévesen az isteneknek feláldozott inka kislányról – Juanita-ról – szólt, akinek a megfagyott holttestét szinte teljes épségben találták meg a hegyek között. A múzeum egy kb félórás filmmel kezdődik, ami elmeséli a lány történetét (a legjobb, hogy születése óta arra készült, hogy később feláldozzák), majd magán a kiállításon végigvezetnek több tárgyi leleten, és a végén a főattrakció maga a megtalált holttest…

Ami nekem külön tetszett még, az a piac volt. Ugyan nem volt annyira zeg-zugos, és kaotikus, mint a mexikói San Cristóbal piaca, cserébe egészen brutális húsrészleggel rendelkezett, ahol minden volt ami szem-szájnak ingere. (Meg az is ami nem…) Egy jó hosszú sávban még a föld is csupa vér volt, mintha épp ott mészároltak volna le valamit… A kedvenceim viszont a levágott birkafejek voltak, amit először el nem bírtam képzelni, hogy mire használnak. Aztán később, amikor a piac kajálda részlegén jártam, minden megvilágosodott: az emberek jóízűen lapátolták a brutális adag birkafej levesüket. Miközben ott lófráltam engem is megtalált egy nagydarab, tenyeres-talpas asszonyság, hogy nem akarok-e kajálni, de mondtam, hogy köszönöm, nem vagyok éhes. 🙂 Kérdezte, hogy mikor leszek az…mondtam, hogy felénk dél körül szoktak enni az emberek, majd azzal búcsúzott, hogy akkor délben vár. Hát, várhatott… 🙂 Eddigi utazásom során nagyon ritkán ettem turistákra belőtt “luxuséttermekben”, általában inkább a szegényebb helyiek által is preferált kifőzdékben kajálok nevetséges árakon (500 Ft alatt vacsoramenü nagy adag levessel, másodikkal, desszerttel, teával), de ez már sok volt. Egyébként az egész utazás valószínűsíthetően legjobb fényképeit lehetett volna lőni ebben a szenzációs folklór-környezetben, ha egy kicsit pofátlanabb vagyok.

2013-06-12 14.05.35

IMG_9848

IMG_9850

IMG_9852

IMG_9854

IMG_9857

IMG_9859

IMG_9861

IMG_9865

IMG_9870

IMG_9872

IMG_9876

IMG_9881

IMG_9882

IMG_9884

IMG_9886

IMG_9887

IMG_9888

IMG_9890

IMG_9891

IMG_9892

IMG_9894

IMG_9895

IMG_9896

IMG_9897

IMG_9898

IMG_9899

IMG_9900

IMG_9901

IMG_9902

IMG_9903

IMG_9904

IMG_9906

IMG_9907

IMG_9908

IMG_9909

IMG_9912

IMG_9913

IMG_9915

IMG_9920

IMG_9921

IMG_9922

IMG_9928

IMG_9930

IMG_9931

IMG_9933

IMG_9935

IMG_9938

IMG_9939

IMG_9943

IMG_9946

IMG_9947

Advertisements

Categories

Advertisements