A tavalyi szlovén túránk a Júliai Alpokban meghatározó élménynek bizonyult, így mindenképpen akartam idénre is tervezni valami hasonlót, amivel kicsit megtörhetem a nyári montiversenyek egyhangúságát.

Ezúttal kicsit vagányabb célpontra vágytam, és a spanyolországi Ordesa és Monte Perdido Nemzeti Parkot szemeltem ki. Nem is annyira a maga 3355 méterével a Pireneusok harmadik legamagasabb csúcsaként szolgáló Monte Perdido, hanem inkább az extravagáns tájélményt ígérő Ordesa völgy miatt.

Már önmagában a Nemzeti Park megközelítése se volt egyszerű, ugyanis először el kellett jutnunk Torlába – a park bejáratául szolgáló, francia határhoz közeli, eldugott hegyi faluba. Ennek a tömegközlekedéssel való megközelítése a napi egy db buszjárat miatt tervezést igényelt. Főleg ha Budapestről indul az ember…

Így kerültünk Huescába, a félsivatagos, szélfútta Észak-Spanyolországi Aragónia egyik – kis túlzással western filmekbe illő – tartományi fővárosába. Huesca valahol félúton van Barcelona és Torla között azon a vidéken amit eddig még szerencsésen elkerült a globalizáció, és ahol még szigorúan veszik a sziesztát. Ennélfogva Huesca megmaradt kedves, nyugodt, tipikus spanyol kisvárosnak, ahol nem kell turisták hordáival hadakoznunk az utcákon, és a nagyobb tereken. Az emberek itt még mosolyognak és segítőkészek, nem veszett ki az igazi spanyol vendégszeretet.

Jellemző momentum volt, hogy ugyan a pultosnő egy szót nem beszélt angolul (mint ahogy senki sem), még annyit se hogy “beer”, mégis mosolyogva állta Zoli angol arisztokraták stílusát idéző körmondatait – miközben a háttérben röhögtem. 🙂 A hostelünk portása pedig még az erősen megkopott spanyol tudásomat (ami amúgy se volt soha szépirodalmi magasságokban) is megdícsérte, ez külön jólesett. 🙂

Néhány kép Huescáról: