A Bükk 900 után másnap jött a Bükk Maraton, ahol előrelátóan, és nagyon okosan rövidtávra nevezetem. A “bemelegítés” során iszonyúan tompa volt a szervezetem, és a lábaim is meglehetősen ólmosak voltak, de a verseny elején mégis nagyon jól éreztem magam. Sikerült beállnom egy bolyba, és mintaszerűen hasítottunk fölfelé az első hegyre, sorban hagytuk le az embereket. Egészen 30-35 km-ig jól is ment, utána viszont hirtelen beütött a krach. Egyszerre fáradtam el, és éheztem el. Kétszer is meg kellett állnom pihenni, meg kajálni kicsit, rengtegen visszaelőztek, és a célig már csak szenvedés volt az egész. Öszzességében azért egyáltalán nem bántam meg, hogy indultam, sajnáltam volna ha kihagyom. 🙂